Van, akinek amputálni kellett a lábát, másnak még nem illesztették helyre teljesen az arccsontjait.
Mi is beszámoltunk róla, hogy májusban egy magyar kirándulóbusz súlyos balesetet szenvedett Szlovákiában a D2-es autópályán. A jármű számos miskolci utast vitt, köztük 17-en a Martin-kertvárosi Nyugdíjas klub tagjai voltak. Az országos sajtó is megbolydult az eset hallatán. Óránként lehetett olvasni friss információkat baleset körülményeiről, a sérültek állapotáról: közülük többeket először a Pozsonyi kórházban ápoltak, onnan kerültek át miskolci intézményekbe, amikor már biztonságosan lehetett őket szállítani.
Fél év telt el, az országos média figyelme másfelé terelődött, a baleset áldozatai azonban nem tudtak felejteni. Többüknek változtatta meg gyökeresen az életét a horror kirándulás. Hegedűs Andrea, a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője – és Veres Pál eddigi egyetlen ellenfele a miskolci polgármesteri székért – szerdán meglátogatta a nyugdíjas klubban a négy legsúlyosabb sérültet. Számukra a helyi DK-val közösen 400 ezer forintot ajánlott fel, hogy egy árnyalattal szebbé tegye a karácsonyukat, és elterelje a gondolatot a kihívásokról, amikkel a baleset óta meg kell küzdeniük. Minden egyes nap.
Közülük egy 75 éves nő sérülései bizonyultak a legsúlyosabbnak. Mindkét lábán többszörös nyílt törésekkel és verőérszakadással szállították kórházba. A bal lábát amputálni kellett. A jobb lábfeje érzéketlen. A medencéje is eltört, hajolni nem képes. Az orvosi szakvélemény szerint önálló életvitelre alkalmatlan.
– A baleset körülményeire szerencsére nem emlékszem – mesélte a hölgy. – A bal lábam amputálták. A jobb lábam szilánkosra tört, amit nem tudtak rendbe hozni, a lábfejem teljesen lebénult. Amikor műtöttek gyökerestől kivágták az alsó fogsoromat.
Ezek a legsúlyosabb problémák, az összes beavatkozást nem tudnám felsorolni – taglalta a néni, aki a történtek miatt tolókocsiba kényszerült, járóképtelenné vált.
Egy másik nyugdíjas nő arról beszélt, mindkét bokája eltört, ahogy a medencéje és arcának több csontja is.
– Végig eszméletemnél voltam addig, amíg a hónomnál fogva ki nem húztak a buszból, és be nem tettek a mentőbe. Ezután három és fél hétig kómában voltam. A fiam utazott ki, intézkedett az ügyemben. Végül mentőhelikopter hozott vissza Miskolcra. A bokáimat már itt műtötték. A fogaim kiestek, az arccsontommal nem igazán tudtak mit tenni. A térdem dagad: nemrég reumatológusnál voltam, ott kaptam egy új gyógyszert. Reméljük, segít majd a problémán. Egyébként sok gyógyszert szedek, mert további műtétekre várok: szó volt róla, hogy kapok csípő és térd protézist is. Hogy mi lesz ebből, azt nem tudom.
A harmadik sérült szintén egy hölgy volt. Az arcának a csontjai szilánkosra törtek.
– Még mindig nem vagyok túl a nehezén, számos műtétem lesz a közeljövőben – mondta.
– Mivel még nem sikerült helyreállítani az arcom, ezért a kiesett fogaimat egyelőre nem lehet pótolni.
Sajnos úgy sikerült összeilleszteni az arccsontokat, hogy ferde maradt az állkapcsom. Emiatt újra kell ültetni minden fogamat.
Az orrtörés miatt a könnycsatornáim teljesen eltűntek. Azokat is műteni kell majd. Ezen kívül eltört a szegycsontom, a karom és kivették a lépemet – sorolta a hölgy, aki szerint az egyik legnagyobb problémája, hogy egy reggeli étkezés így egy órán keresztül is eltart.
– Hosszú volt az a három hónap, amit a kórházban töltöttem, és most se könnyű. Viszont nagyon meg akarok, és meg is fogok gyógyulni – tette hozzá.
A buszbaleset negyedik súlyos sérültje a Martin-kertvárosi nyugdíjasok közül egy idős férfi volt: ő kirepült az ablakon az ütközés hatására.
– A fejem egy részén még mindig látni a koponyacsontot, nem nőtt vissza teljesen a bőr. Egy ideig a párom kezelte, most jár hozzánk egy kötöző nővér is. Öt nap után szállítottak át helikopterrel Pozsonyból Miskolcra. Igazság szerint csak a papírokról tudom, milyen operációkat végeztek rajtam. Rengeteg csontomat tartja össze lemez és csavar. Az egyik csigolyám is sérült, lehajolni még mindig nem tudok – mesélt az állapotáról az idős férfi.
Hegedűs Andrea szerint nem csak a konzulátus, de a hazai egészségügy sem állt a helyzet magaslatán.
– Nem az egészségügyi dolgozók munkáját becsmérlem. Azokat a helyzeteket tartom méltatlannak, amibe egy ilyen baleset során kerülhetnek emberek kórházakban.
Erre reflektált az egyik hölgy:
– Egy hétig nem tudtam megszólalni, de kikötötték az ágyhoz a kezemet. Nem tudtam kérni senkitől egy pohár vizet sem. Ez itt történt, Miskolcon.
Hegedűs Andrea beszélt arról is, hogy a rokonok beszámolója szerint a kiszolgáltatott betegek szállítása sem megfelelő.
– Túl sok sérültet pakolnak egy autóba. Ha az egyiket Diósgyőrbe kell vinni, a többi, súlyos állapotú embernek meg kell várnia, amíg végigfuvarozzák őket a városon, és csak hosszú várakozást követően érnek célba – fejtette ki meglátását a képviselő.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
